Kártyavilág

Minden rosszban van valami jó. Ami az egyik iparágnak nettó veszteség, egy másiknak lehetőség.

Minden elismerés az elsőként ébredő Aegon Biztosítónak, amely körlevélben hívja fel a lakásbiztosítással rendelkező ügyfeleinek figyelmét arra, hogy a normál lakásbiztosítási fedezet a megnövekedett készpénzre nem érvényesíthető. Épp ezért ennek a kockázatnak a felvételét ajánlja a szerződésekbe. Minő véletlen: az ajánlat épp 150 ezer forintra vonatkozó biztosításra szóló éves összeget mutat ki....

Lehet persze morogni és keselyűkről beszélni, de azt is fontos látni, hogy bizony valóban komoly mértékben megugrott az ügyfelek kockázata a pénzügyi rezsicsökkentés áldásos hatása miatt...

Úriember biztosra nem fogad, így nem tettünk volna fel pénzt arra, hogy Rogán Antal miként vágja át az ingyenes készpénzfelvétel szabályai és az ATM-használat limitje között feszülő ellentétet. Az mindenesetre dicséretes, hogy a frakcióvezető hajlandó tanulni - ha már sokadszorra bebizonyítja, hogy az előzetes informálódás nem épp erőssége - és így most is belátta, hogy a kártyakibocsátó bankok zöme napi limitösszeget és nem egyedi felvételi határértéket állít be a banki ügyfelek plasztikjaira.

A mai végszavazás előtt benyújtott módosító indítvány így már napi limitösszegről beszél, ám ahhoz, hogy a pénzügyi rezsicsökkentés elvei maradéktalanul (?) érvényesüljenek, arról rendelkezik, hogy a bankok alapesetben nem állíthatnak be 150 ezer forintnál kisebb napi limitösszeget a bankkártyákra. (Azt senki nem indokolja, hogy miért kellene a megsegített polgárnak egyetlen nap alatt felmarkolnia ennyi pénzt - de ezt hagyjuk.)

Ugyancsak az általános gyakorlathoz igazítja a Fidesz nagy jogszabály-alkotója azt, hogy kisebb limitösszeget a jövőben nem csak az ügyfél írásos kérésére, hanem bármilyen, az ügyfél és a bank között bevett csatornán kérhet a kártyatulajdonos. Miután a limit-emelések, limitcsökkentések 90 százaléka telefonos bankon keresztül szokott bonyolódni, így a papírosodás komoly visszalépés lenne - ezt látta be a politikus - más kérdés, hogy ha a nagy jogszabály-alkotási lázban legalább egy bankárral konzultált volna, akkor most ez a módosító javaslat elkerülhető lett volna.

Ami pedig a javaslat érdemi értékelését illeti: azon túl, hogy a fogyasztói alapjoggá tett készpénzfelvétel révén visszaküldjük Magyarországot 30-40 évvel a fizetési eszközök evolúciós vonalán - hiszen miközben a világban a contactless, sőt a mobilfizetés fejlődik rohamtempóban, mi a pénztárcánkban számolgatunk majd - borítékolhatóan egy szakma felvirágzásának leszünk tanúi. Ha igaz ugyanis, hogy a polgárok közel 80 százaléka bejelentkezett az ingyenes pénzfelvételre, akkor jó részük élni is fog a lehetőséggel. Az új szabály értelmében pedig egyetlen nap alatt 150 ezer forintot markolhatunk fel.

Zsebesnek áll a világ!

Fizetésnap környékén az eddiginél jóval nagyobb sikeraránnyal dolgozhatnak majd a szakma képviselői - minden második bukszában komoly tételek lapulhatnak majd....

Továbbra sem jeleskednek a törvényalkotók annak kapcsán, hogy életszerű jogszabályokat alkossanak.

Rogán Antal és Németh Szilárd ezúttal úgy fest a Magyar Bankszövetség közleményéből igyekezett muníciót meríteni amikor a készpénzfelvétel előtt magasodó (limit)korlátok ledöntésére esküdött. Ám ez nem sikerült jól: bár a jelek szerint a politikusok megértették, hogy kétféle limit - üzemeltetői és kibocsátói - létezik az ATM-es pénfelvételeknél, ám azzal már nem voltak tisztában, hogy a kibocsátói limitek esetében a bankok rendszerint nem egyedi felvételi limiteket, hanem napi limitet állapítanak meg. Így nehezen értelmezhető az a jogszabály-tervezeti szöveg, amely szerint a bank a készpénzfelvétel esetén a műveleti értékhatár "felső mértékét alkalmanként hetvenötezer forintnál alacsonyabb összegben csak az ügyfél kifejezett írásbeli kérelme alapján határozhatja meg". Jól látható, hogy itt az egy felvételre jutó limit beállítására kerül sor, de ha közben a napi limitünk az általában beállított 100 ezer forint, akkor a második tranzakciónkat bizony kilöki a rendszer.

Persze, megoldható lehet, hogy a napi limit is a pénzügyi rezsicsökkentés új vívmánya, a 150 ezer forinthoz kapcsolódjon, de ez komoly biztonsági kockázat-növekedést jelent. Bár az ügyfelet elvben védi, hogy a kártya eltulajdonosítása esetén maximum 45 ezer forintot kell saját magának állnia a kárból (a bankok általában ezt sem kérik el), ugyanakkor fontos tudni, hogy bizony ma még az emberek tízezreinek a plasztikja mellett ott van kis papíron (vagy épp a kártyára rávésve) a PIN kód, így viszont a kártyahasználó aligha jár el felelősen, ami esetben viszont a teljes kár megfizetésére kötelezhető.

Azt is homály fedi, hogy az írásban leszállított limit emelése megoldható-e a korábbi általános gyakorlat szerint mondjuk a telefonbankon keresztül, illetve, ha újra vissza akarjuk-e állítani a kisebb összeget, akkor ismét el kell-e zarándokolnunk a bankfiókba a kisebb limitet beállítani.

Az bizonyos, hogy ha minimum 75 ezer lesz a felvehető összeg limitje, sok szülő inkább visszaveszi majd a serdülő gyermekétől a család számlájához járó társkártyát - jobb a biztonság. Odáig már nem merészkednénk, hogy sürgetni kezdjük a jogalkotókat, hogy talán illdomos volna végre utánajárni, hogy érdemes-e a jelenlegi helyzetben a feltölthető (pre-paid) bankkártyák esetében az ilyen plasztikok elterjedését megakadályozó rendkívül komoly, kétszeres (számlanyitói és felhasználói) ügyfélazonosítási előírásokat fenntartani, avagy - egy, a mostanihoz hasonlóan huszárosan gyorsan beterjesztett módosítóval - szabad utat nyitni az új, értelemszerűen kisebb limittel bíró plasztikok terjedésének....

Egy dolog egyértelműen kiderült a Napi Gazdaság bankkártya-piaccal foglalkozó konferenciáján: ha lesz (márpedig szinte biztos, hogy lesz) interchange-díj szabályozás, azon a kártyahasználók biztosan veszítenek a jelen helyzethez képest. A Magyar Nemzeti Bank képviselője szerint a hazai kártyapiac kiépülése eljutott arra szintre, amikor a plasztikhasználat már annyira beágyazódott a piacba, hogy a költségek viselését immár át lehet terhelni a kártyahasználó ügyfélre. A jegybank szerint éves szinten 400-500 forintos éves kártyadíj-növeléssel számol, s bízik abban, hogy a piaci verseny féken tartja majd a díjemeléseket. Ezzel szemben áll a spanyol tapasztalat, ahol a IC-díj számottevő, 58,7 százalékos csökkentéséből származó 2,749 milliárdos kiesést a bankok első körben 50 százalékos kártyadíj-növekedéssel igyekeztek kompenzálni. Mindez a kártyatulajdonosoknak 2,35 milliárd eurós többletköltséget okozott a vizsgált, 2006 és 2010 közötti időszakban. Gustavo Matias, a kutatást végző spanyol közgazdászok egyike, a Madridi Autonóm Egyetem professzora szerint vizsgálatuk során a kártyadíj mellett közel 200 különböző kártyához kapcsolódó díj és jutalékot találtak, ahol a bankok érvényesíthették a kieső bevételeiket. Így összességében előfordulhat - hangsúlyozta a professzor -, hogy a bankok lényegében nem veszítettek az IC-díj csökkentésen.

A kereskedők számára minden forint fontos, hiszen veszteségesen működnek - mondta el a Napi konferenciáján Vámos György. Az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára ezzel lényégében alátámasztotta azt a nézetet, hogy a kereskedők az interchange-díjon esetleg megspórolt összegeket semmiképp nem közvetítik tovább a fogyasztó felé - ez persze érthető. Az már más kérdés, hogy itt is csak a rövid távú érdekek vezetik a világot. A már említett spanyol esetben ugyanis kiderült, hogy összességében a kereskedők is rosszul jártak: a megemelt kártyadíjak miatt számottevően csökkent a kártyahasználat, márpedig Spanyolországban is igaz az a világtendencia, hogy a kártyával fizető ügyfelek az átlagosnál nagyobb összeget hagynak ott a pénztáraknál. Ráadásul ez a visszaesés épp olyan helyzetben kapta el a spanyol kereskedelmet, amikor a gazdasági válság nyomán amúgy is drasztikusan csökkent a kereskedelmi forgalom. A kereskedők ma már visszaállítanák a korábbi helyzetet, mivel a veszteségük minden bizonnyal meghaladja az interchange-díj mesterséges csökkentéséből eredő nyereségüket - mondta a professzor.

A kisebb forgalom a kormányzatnak sem jó: az elmaradó adóbevételek mellett azzal kellett szembesülnie a madridi kormánynak Gustavo Matias szerint, hogy a készpénzhasználat nyomán előretör a feketegazdaság, s így komoly adóbevételtől esnek el. A spanyol kormány ma már tudatában van azzal, hogy hibát követett el - mondta Gustavo Matias. A professzor a spanyol tapasztalatok miatt komoly aggályait fejezte ki az interchange díj brüsszeli vizsgálata kapcsán - elmondása szerint nem lehet büntetlenül belenyúlni az évtizedek óta kialakult 4 oldalú rendszerbe a kártyapiacon.

Interaktív bankfiókká fejlődhetnek az ATM-ek - derül ki az iparági hírekből. A jövő készpénzkiadó automatája  az azonosítás után személyes kiszolgálófelületet kínálhat fel a plasztiktulajdonosnak. Ezen - azon túl, hogy a rendszeresen felvett kedvenc összeget kínálja fel a terminál - akár arra is lehetőség lesz, hogy korábbi költéseink vizsgálata nyomán gyors pénzügyi látleletet kapjunk számlánk helyzetéről, s akár figyelmeztetés is várhat bennünket a kijelzőn, figyelmeztetve pl. arra, hogy a soros állandó utalásunk a következő nap esedékes, legyünk figyelemmel arra a pénzfelvételnél. (A hvg.hu tudósítása szerint a Wells Fargo az USA-ban már használ ilyen, személyre szabott felületet - és igény esetén pénzügyi elemzést is - mutató ATM-eket.) Akinek a gép nem elég, a fejlesztések révén azonnal megvitathatná a helyzetet a banki ügyintézővel, amit videós beszélgetés segítene.  

Természetesen nemcsak a szolgáltatások, a biztonsági terület is fejlődik. A tavaly őszi Wincor World expón bemutatott ATM-ek, nemcsak a kártyát, hanem a plasztik használóját is biometrikus módon azonosítják (ezzel kapcsolatos írásunkat lásd lejjebb).

Az ATM-fejlesztéseknek arra is figyelemmel kell lenniük, hogy hamarosan akár kisebbségben lehet a plasztik a mobiltelefonra telepített applikációkkal  - így az ATM-eknek is a contactless irányba kell mozdulniuk.

Egy tanulmányban foglalta össze a Francia Bankszövetség, miért is fontos fenntartani a bankközi jutalékot (interchange-díjat). Az elemzés bemutatja, hogy az elmúlt 30 évben az ún. négyszereplős bankkártya rendszer (ilyen rendszerben működik a MasterCard és a Visa is) és az ennek keretében kibocsátott bankkártyák igen sikeresek voltak Franciaországban, hiszen ezen időszak alatt a franciák legkedveltebb fizetési eszközévé váltak. Ma már minden második bolti fizetés plasztikkártya segítségével történik a galloknál. A kényelem mellett a bankkártyák használatának további komoly előnye, hogy nyomon követhetővé teszi a fizetéseket az állam számára, másfelől a kereskedőket is megkíméli a készpénzhasználat kockázataitól és költségeitől.

A tanulmány leszögezi: a bankkártyás rendszer nyitott minden bank és minden kereskedő számára. A bankközi jutalék intézményének segítségével a rendszer résztvevői megosztják a felmerülő költségeket. Az Európai Bizottság vizsgálata és az interchange díj esetleges szabályozói akarattal történő csökkentésének, vagy akár teljes eltörlésével kapcsolatban a Francia Bankszövetség a lépést követő kellemetlen lépésekre hívja fel a figyelmet. Ezek az érvek ugyanakkor szinte tökéletesen azonosak a hazai interchange szabályozással szemben felvetett - egyelőre nem igazán akceptált - érvekkel.

A franciák szerint a bankközi jutalék mértékének mesterséges csökkentése magasabb bankkártya díjakat és a bankkártya használathoz kapcsolódó költségek emelkedését vonja magával. A tanulmány a korábban már általunk is emlegetett spanyol példát hozza fel, ahol az interchange-díj 57 százalékos csökkentését követően 50 százalékkal emelkedtek az éves kártyadíjak. A kártyadíjak nyomán a jól funkcionáló plasztikpiac helyett ismét előretörhetnek a kevésbé transzparens fizetési megoldások, mint a készpénz, vagy a Franciaországban elterjedt fizetési csekk. A szövetség értékelése szerinta kártyakibocsátói oldalon csökkenő bevételek lassítják, vagy teljesen megakadályozzák a bankkártyás innovációt és visszalépést eredményezhetnek a fizetések biztonsági színvonalában.